Remekül helyt álltak a szatmári színészek abban a darabban, amelyet a Dés-Geszti páros fémjelez.
A dzsungel könyve, amely az utóbbi idők egyik legsikeresebb magyar musicalje, méltón vált híressé, csakúgy, mint a Harag György társulat színészei, rendezői. A közel két és fél órás darabban a vadember, Maugli története elevenedik meg előttünk. A díszlet, csakúgy, mint a világítás, jelmez és hangzásvilág igen színvonalasra sikeredett. A színpadi játékték nem marad meg a szigorú keretek között, már az első pillanattól azon kapja magát az ember, hogy a dzsungel lakosai körülöttük mozognak.
A kicsi Mauglit alakító Fábry Koppány is elhiteti velünk, hogy ő valójában az a kicsit félénk, a világról még mit sem sejtő lény, akinek létkérdése, hogy befogadják-e a farkasok a csapatukba.
A következő jelenetben már az idősebb Maugli, Galló Ernő köszönt minket és lesi el Bagirától és Balutól mindazt, amit tudnia kell, ha életben akar maradni. A dzsungel kegyetlen, ahol könnyen áldozatul eshet bárki, úgy a tigriseknek, mint a bugyuta majmoknak, és ott van persze a nagy Ká, aki szeme villanásával mindenkit képes hipnotizálni.
Közös összefogással sikerül Maugli életét megmenteni, a Csil által vezetett keselyűcsapat így egyelőre nem részesülhet vacsorában.
Hogy mi lesz azonban a végkifejlet, azt természetesen az előadás megtekintése után kiderül.
Annyit azonban elárulhatunk, hogy valóbban lebilincselő megoldásokban - a keselyűk hullaszállítója, Ká jelmeze, a díszlet, a színvilág, a mozgás - és remek játékban gazdag előadást láthatnak mindazok, akik élnek a lehetőséggel és megtekintik a darabot.